Milyen hangokat hallhatnál egy kísértetjárta házban, a "nem is parás'-tól a "na most új gatyót kell húzni"-ig? Milyen tárgyat adnál ajándékba a földönkívülieknek, ha a skála egyik végén egy új baráti kapcsolat jönne létre, a másik véglet pedig a Föld inváziójának kirobbantása? Ahány ember, annyi válasz, de vajon lehetséges ezeket sorba rendezni? A Top10 partyjátékban a játékosok a képtelen ötletek és nonszensz helyzetek tízes listáját alakítják majd, és kooperatívan igyekeznek rávezetni a Játékmestert a helyes sorrendre. Végtelen kreativitás, közös móka, 1-10-es skálán!

Vannak olyan dolgok, amiket egyszerűen mindenki szeret. A hosszan tartó, baráti beszélgetések, a szituációs, néha abszurdba átcsapó, humor, és a tízes listák (kár tagadni, titkon mindannyian szeretjük ezeket olvasni, hallgatni). Ezen gondolatok mentén született meg a Top10, a képtelen ötletek és nonszensz helyzetek tízes listájának játéka, ami bemutatásakor a fesztivál legjobb partijátékaként zárt. De mitől ilyen népszerű?

A már fentebb említett 3, amúgy teljesen hétköznapi elem tökéletes ötvözéséből. Adott egy társaség, akik összeülnének egy baráti estre, kicsit beszélgetni, esetleg konszolidáltan gyümölcspárlatokat fogyasztani, de nem szeretnének egész végig csak egy asztal körül ülni, és egymást nézni, szeretnék, ha az eseményeknek azért lenne egy nagyon laza és kötetlen menete. Ilyenkor szoktak előkerülni a különféle, harsány nevetést generáló partijátékok. Ám ezek közül sem mindegy, melyiket veszik elő, mert minden társaságban van két ember, akik egymás teljes ellentétei, és amíg az egyikük nem tudja még a gondolatát sem elviselni a fekete humornak, a másikuk szerint ez olyan, mint a csoki meg a kéz esete.

Ezen gondolatmenetekből született meg a Top10, hogyan lehessen a különböző érdeklődésű embereket, akik ilyen széles skálán mozognak közös szórakozásra bírni, ami mindenki számára el- és főleg befogadható? Mindezt pedig megfűszerezi a tény, hogy a játék kooperatív, így tehát nem csak együtt kell játszania a skála két végletén lévő játékosnak, de együtt kell játszania a skála két végletén lévő játékosnak.

Zseniális ötlet, egyszerű, de nagyszerű kivitelezés, fél órában, 4-9 játékos részére. Szinte bárhol játszható, nincs nagy helyigénye, nem áll sok alkatrészből, csupán 2 pakli kártyából, néhány műanyag korongból, és egy játéklapkából, ahová ezeket az alkatrészeket rakjuk. A játékmenete is letisztult és olyan könnyen megérthető, hogy abszolút nem fog gondot okozni még az ötödik kör árpaszörp elfogyasztása után sem. Adott egy játékmester, aki felolvas valamilyen szituációs, már-már abszurdumba hajló humoros kérdést vagy mondatot egy kártyáról. Ilyesmiket, mint, milyen hangokat hallanál egy kísértetjárta házban, milyen alternatív üzemanyaggal meghajtott motort találnál fel, milyen lenne az ideális túlvilág, és hasonlók. Erre pedig a játékosok kell, hogy válaszoljanak, de nem ám akárhogy! Ugyanis mindegyikük a kérdés előtt kap egy kártyát, amin egy titkos szám szerepel, 1-10-ig terjedően, és annak alapján kell megadniuk a válaszokat. A játékmesternek pedig ezen válaszok alapján kell sorrendbe rendeznie játékostársait. Ha sikerült, akkor remek hír, jöhet a következő forduló, újraosztott szerepekkel. Ám ha nem, akkor a korongok közül az egyiket át kell forgatni unikornis oldaláról kaki oldalára. Igen, minden játék két elengedhetetlen eleme az unikornis, és a kaki! Ha a játék utolsó fordulójára még maradtak unikornisaik a játékosoknak, akkor azok darabszáma alapján az egész csapat kap egy értékelést, mennyire tudtak sikeresen egymásra hangolódni. Ha viszont nem maradt egy sem a varázslatos állatokból, és nagyobb kupac termelődött utánuk, mint amennyien voltak, sajnos van még hova fejlődniük a játékosoknak összhangban.

Nektek sikerülne egymásra hangolódva minél jobb eredményt elérni, miközben sírva nevettek azon, hogy ki hová tolna be a kerekesszéket a nagyival együtt? 1-től 10-es skálán mi lehet erre a legjobb válasz, szerintetek? Próbáljátok ki a Top10-et, és mondjátok meg ti!