1259, Toszkána. Ahogy a kézművesek és a külkereskedelem jövedelme felemelte Észak-Itália városi családjait a birtokos urak fölé, a rivalizálások a városokon belül és közöttük két nagy párt konfliktusává merevedtek. A Ghibellinek azonosultak a Hohenstaufen császári dinasztiával, amely állítólag Itáliát kormányozta, míg a Guelphs támogatták a rivális császári jelölteket és az egyes császárok legnagyobb kihívóját, a pápát. Ha bármelyik frakció előnyre tett szert, mások összefogtak az ellenállás érdekében.

A Firenze (Florence) és Siena comuni (köztársaságok) uralták az ország belső területeit e versengő szövetségek élén. Ahogy a Guelphs megszilárdították uralmukat a népes Firenzében, a Ghibellinek Siena Manfredi szicíliai Hohenstaufen királyhoz fordultak erősítésért. A helyi lázadások és megtorlások mindkét oldalon fokozódtak, ahogy a politikai száműzöttek felkavarták a port. Miután Manfredi német lovagokat küldött, hogy megvédje hűséges toszkánokat, Firenze összegyűjtötte embereit és szövetségeseit Siena elleni hadjáratra, amely saját nagy seregével válaszolt. Pisa és Lucca, Lombardia és Orvieto is csatlakozott. A Guelphs és Ghibellinek 1260 szeptemberében végül tömegesen néztek farkasszemet Toszkána központjában, Montaperti-n - az eredmény, egy véres firenzei vereség. De amikor a Ghibellinek száműzöttei visszatértek Firenze úrnak, a Guelphsok Luccához és Arezzóhoz gyűltek, jelezve egy örökös tűzijátékot.