2009 nyarán, a két frissen végzett mérnökként álltunk a nagybetűs élet küszöbén, azzal a biztos tudattal, hogy esélyünk sincs elhelyezkedni az aktuális munkaerőpiac gazdasági válság által szétzilált mezején. Így hát úgy döntöttünk: vállalkozók leszünk. A „vállalkozás” szót akkoriban még erős idézőjelek közé tettük: nem volt se pénzünk, se komoly tervünk. A cégnek a GIMS IT nevet adtuk – ami a Gábor (én), István (társam), Marosvásárhely (MS) és az IT szavakból állt össze.

Akkori barátnőink – a mai feleségeink – konferenciára utaztak Budapestre, mi pedig velük tartottunk. István feltette az egyszerű kérdést: „Ha már megyünk, hozzunk valakinek társasjátékot?” Akkoriban a modern társasjáték kuriózum volt Romániában, magyar nyelvű meg szinte nem is létezett. A reakció minket is meglepett: mire észbe kaptunk, fejenként két hatalmas, játékokkal teli szatyorral tértünk haza az Orange Ways buszán (dobj egy lájkot, ha te is utaztál velük!).

Ekkor állt össze a kép. Rövid vita után – hogy laptopot vagy játékot vegyünk-e kölcsönpénzből – elhoztuk az első „komoly”, 20–25 darabos szállítmányt. Összedobtunk egy weboldalt, bezártuk a szervizt, és elindultunk klienseket vadászni. Tíz viszonteladóval tértünk haza – nekik nem árultuk el, hogy az a 20 játék a listán valójában a teljes raktárkészletünk. Ketten közülük a mai napig stabil partnereink.

Megérkezett az első karácsonyi szezonunk heti 60 rendeléssel. Fizikailag teljesen kimerültünk, de éreztük: valami elindult. Az ország minden pontjáról jöttek a rendelések egy olyan boltba, amit épeszű ember nem nyitott volna meg azon a félreeső helyen.

Ekkor vontuk be Lajost, aki látott bennünk fantáziát. A „beugrója” kerek 12.000 lej volt – mi annyi pénzt egy kupacban még sosem láttunk. Ebből futotta az üzlet kifestésére, pár polcra, és végre fizikailag is kettéválasztottuk a szervizt a társasjáték-bolttól.

Aztán ismét közbeszólt a „véletlen”. Egy vásárló, aki alig talált meg minket, felháborodásában azt javasolta: költözzünk a központba. Nevettünk rajta, annyira elérhetetlennek tűnt. Ő viszont nem viccelt. Másnap hívott: talált nekünk egy helyet a régi bábszínház épületében. Mi meg a mindent vagy semmit elvén belevágtunk. Ez egy hatalmas, izgalmas lépés volt. De előtte valamit le kellett zárni.

A növekedés nem volt robbanásszerű. Inkább olyan… igazi. Volt, hogy egy hónap alatt kevesebbet árultunk, mint ma egyetlen nap alatt. Időmilliomosok voltunk, így minden energiánkat a közösségépítésbe fektettük. Rendszeres játékesteket szerveztünk, iskolákba vittük a társasjátékokat, több ezer gyerekkel játszottunk. Még esküvőre is hívtak minket játszani! Magyar nyelvű bemutató videókat készítettünk amikor még sokan nem, és mi hoztuk be az országba a Crokinole-t, amiből évi 100 készletet is eladtunk – ami akkor hatalmas szám volt.

Kijutottunk az esseni társasjáték világkiállításra is. Ott értettük meg igazán a piac méretét: láttuk a profi kiadókat, a több százezer embert, és tudtuk, hogy van hová fejlődnünk.

2015-ben, egy központi üzlettel és egy professzionális weboldallal részt vettünk a Ludicus Games kiadó elindításában. Hozzájárultunk ahhoz, hogy több, mára klasszikussá vált társasjáték román nyelven is elérhetővé váljon: a Bang! – egy karikatúraszerű, blöffre épülő western játék, amelyet szinte mindenki játszik a nyaralókban; a Village – egy középkori falu életét bemutató játék, amely olyan elegáns mechanikákkal rendelkezik, hogy elnyerte a Kennerspiel des Jahres díjat; valamint a Great Western Trail – egy epikus utazás az amerikai vadnyugat marhaterelő útvonalán, amelyet mind a mai napig a világ egyik legjobb stratégiai játékaként tartanak számon.

2019-ben útjaink különváltak Istvánnal: ő vitte tovább a kiadót, mi pedig a Játszmát építettük tovább, mint legfőbb partnerei.

Jött a COVID. Elindítottuk a román nyelvű brandünket, a Jocozaurt. A kereslet felrobbant, a weboldalunk és üzletünk szintet lépett. De a siker mellett jött a legnagyobb tragédia is: édesapámat elragadta a gyilkos kór. Padlót fogtam, de tudtam, hogy „Tátá” sem akarná, hogy feladjam.

Míg én próbáltam magamhoz térni, Farczádi Ali - akkori időben kolega - és Rab Zoltán - mint operatór és rendező - szelték az országot, hogy befejezzék közös álmunkat: a Jocumentart, a világ első ilyen jellegű társasjátékos dokumentumfilmjét. 2020 szeptemberében két mozitermet töltöttünk meg a premierrel Marosvásárhelyen a járvány közepén. Ott, a színpadon állva láttam titeket: azokat, akik az elmúlt 10 évben velünk játszottatok, és ma már felnőttként hozzátok a saját gyerekeiteket.

Tizenöt év telt el. Megnyitottuk második üzletünket Kolozsváron. Ma már Románia legnagyobb magyar nyelvű társasjáték-kereskedője vagyunk. 2026 elején megálltunk és feltettük a kérdést: mi tesz minket különlegessé?

A válasz egyszerű: a Játszma összehoz minket. Ezért döntöttünk úgy, hogy a Jocozaur egy szép fejezet marad, de a jövőben egyetlen név alatt haladunk tovább: Játszma. Ez segít, hogy hatékonyabbak legyünk, de a cél ugyanaz marad: az önfeledt játék öröme.